Tisztelt Vendégek! Kedves Ballagó Diákok!

 

Ha emlékezetem nem csal 2003 őszén  találkoztam először néhányatokkal: Klaudia, Ági, Szandi, Marcsi már 9 éve kollégista, később csatlakoztak a többiek, akik „csak 8”, vagy ennél kevesebb évet töltöttek szeretett kollégiumunkban: Laura, Petra, Blanka, Bea, Brigitta, két Anna, Veronika, Klaudia. Végül megirigyelve ezt a létformát Noémi is csatlakozott a kis csapathoz nagy örömünkre.

Bizonyára emlékeztek a 210 szoba tágasságára, ahol 30 csetlő-botló kislány próbált alkalmazkodni egymáshoz, a nevelőtanárokhoz, és a kollégium házirendjéhez.

Emlékszem a közös kimenőkre, amikor előre lefoglaltátok a kezemet, a játszótéri sorban állásokra, a tanulási nehézségekre, melyeket próbáltunk együtt megoldani.

Közben örök barátságok szövődtek, majd fájdalmas csalódások következtek, s nem volt könnyű igazságot tenni, a konfliktusokat feloldani úgy, hogy senki ne sérüljön. A kamaszkor minden örömét, nehézségét egymást segítve éltétek meg alkalmazkodva a kollégium mindenkori kötöttségeihez.

Később Edit néni és Anita néni próbálkozott a csapatépítéssel, hol több, néha kevesebb sikerrel, de mindig értetek és nem ellenetek munkálkodtak.

Az eltelt évek nem múlnak el nyomtalanul, sokat változtatok ,

gyarapodtatok tudásban, erkölcsi tartásban,  hitben, és a mindenen átsegítő szeretetben.

Most, mikor lezárul életed szakasza, talán szorongsz, bizonytalan vagy a jövőt illetően. A körülötted lévő világ sok hazugsággal, álnoksággal van tele, a gonosz nem szűnik meg, napról napra tevékenykedik. A zavarosból, nem könnyű kiválasztani az igazságot, a helyes irányt.

Az ember azzá válik, amit tesz, tetteink visszahatnak ránk. A jótettek az erények egyre jobbá tesznek, a rosszak lehúznak, a bűnök bekerítenek.

Tetteink beépülnek a személyiségünkbe.

Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ez által jóvá ne váljunk.

Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igazabb emberré.

Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk előbb utóbb hazuggá.

Jó emberré válni egy életen át tartó erőfeszítés, melyhez kell türelem, megbocsátás, felelősség vállalás, hibáink beismerése, a másik elfogadása stb.

Senki sem tökéletes, de törekedni kell a jóra, s bízni abban, hogy Isten minden napnak megadja a maga örömét.

Ma örülsz, hogy megszabadulsz kötöttségeidtől, néhány hét múlva a gondoskodásunk, törődésünk hiánycikk lesz számodra, közben kapsz önállóságot, felelősség vállalást tetteidért. Bízom benne, hogy veszitek az akadályokat, s a Teremtőben bízva, remélve megvalósítod álmaidat.

Kísérje Isten áldása utatokat.

Hullai Dánielné

kollégiumvezető

 

Ballagási beszéd 2012.  május 3.

,, Megcélozni a legszebb álmot,

Komolyan venni a világot,

Mindig hinni és remélni,

Így érdemes a földön élni.”

 

Shakespeare szavaival köszöntelek benneteket ballagásotok alkalmából. Bizonyára mindannyiótok életében akadt már legalább egy olyan sorsfordító pillanat, amikor elgondolkodtatok a múlton, s próbáltátok elképzelni, mit tartogathat számotokra a jövő. Az utóbbi napok hasonló cselekedetre teremtenek lehetőséget, hisz köröttetek minden azt sugallja valaminek a végéhez közeledtek, mely egyúttal valami új, s ismeretlen megszületését segíti majd elő.

 

Próbáljuk hát sorra venni, milyen emlékek törhettek felszínre bennetek, ezekben a napokban.

Biztosan visszagondoltatok az első kollégiumi estétekre, a párnacsatákra, a film klubokra, a csoportfoglalkozásokra, a Biblia körökre, a Biblia éjszakáira, a Taizé (tezéi) imaórákra, az Eged túrákra, a Luca napi vásárra, a közös kimenőkre, az őrangyalozásra és persze az éjszakai randalírozásokra az éjszakások örömére.

 

Ebben a kollégiumban nevelkedtetek fel, itt töltöttétek az életetek egyik legszebb szakaszát. De az élet igazán most kezdődik, most kell talpra állni, s bebizonyítani azt, hogy amit eme kollégium falai között tanultatok nem volt hiábavaló. Ti már érett felnőtt nők vagytok, akik az élet kapujában álltok. Különböztök egymástól, mégis sok minden összeköt benneteket. Összeköt a barátság, a szeretet, a hit, a bizalom és az, hogy mindannyian ebben a kollégiumban nevelkedtetek.

 

Az évek során igazi barátságok születtek, hitben nevelkedtetek és rengeteg közös élményben gazdagodtatok.

Életetek ezen szakasza, gimnáziumi tanulmányitok és a kollégiumban töltött napjaitok hamarosan lezárulnak.

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit mondhatnék nektek útravaló gyanánt. S kezembe került Hamvas Béla által megfogalmazott gondolatsor.

 

,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. S most eredj és élj, mert a világ a tiéd.”

 

A kollégium összes lakója nevében szeretnék nektek sikeres érettségi vizsgát és boldog életet kívánni.

 

Koterla Orsolya

12.n osztály

 

Kedves Lányok!

 

Engedjétek meg Nekem, hogy az igazi ünnepség előtt, csoport szinten szóljak hozzátok, s családias légkörben vegyek búcsút tőletek.

Nem is oly rég, még elérhetetlen messzeségnek tűnt, ami most a küszöbön áll. Pár esztendeje még irigykedve tekintettetek ballagóinkra, s most Ti magatok léptetek helyükbe! Ám a célhoz való elérkezést hosszú, küzdelmes, s ugyanakkor boldog pillanattal teli diákévek előzték meg.  A mi közös történetünk csupán 2010 januárjában fonódott össze, ez azonban nem gátolhat meg abban, hogy összegezzem, mi minden történt veletek, mivel gazdagodtatok a Sancta kollégiumában.

Az első hónapok, szinte kivétel nélkül mindannyitok számára a beilleszkedésről, s annak ezernyi nehézségéről szóltak. Beának 12,  Annának 13 évesen, míg Briginek, Annának, Klaudiának, Veronikának 14-15 évesen kellett szembesülni a felnőtté válás ezen embert próbáló küzdelmével. Ám itt vagytok, s ez azt jelenti, mind hősiesen kiálltátok a próbát, amihez ezúton is tiszta szívből gratulálok. Talán ez az Élet adta lecke nehezebb volt az összes iskolai tudománynál, hisz jellemetek kellett csiszolgatni. Sokan először szembesültek azzal, mit jelent a közösségért áldozatot hozni, lemondani, másokhoz alkalmazkodni, szabályok szerint élni. Természetes, hogy olykor túl soknak bizonyult az elvárás, s azt éreztétek nem bírjátok tovább, ám ilyenkor rendre akadt jóbarát, kollégiumi nevelő, szerető szülő, nagyszülő, ki akár egyetlen megértő tekintettel, avagy néhány biztató szóval átlendített a nehézségeken.

Ma még persze nem érzitek, micsoda kincsek birtokosaivá váltatok, s ez így is van rendjén. Hosszú évek múlása szükségeltetik ahhoz, rádöbbenjetek: remek döntés volt (annak összes nehézségével, küzdelmével együtt is) egyházi kollégiumban eltölteni kamaszkorszakotok.

S most essék szó néhány állandó kollégiumi programról, melyekről feltehetőleg szíves-örömest meséltek majd egykor saját gyermekeiteknek. Jusson eszetekbe mindenek előtt a stúdiumok örökös harcos mégis vidám hangulata, esti elmélkedéseink, imáink édes-keser története, a 6.30-es ébresztések, és az azt követő hosszúra nyúlt szundik sora…reggeli rendtevéseitek, étel és szemetes zacskók eltüntetések ezernyi trükkje!

Évek múltán se feledjétek, a  luca napi vásárokat megelőző lázas készülődést, a dec. 6.-i Mikulás általi reggeli ébresztőt, az adventi kápolnai gyertyagyújtásokat, a kollégiumi meghitt karácsonyi áhítatokat, az azt követő finom vacsorát a páratlan kisajándékokkal, az év eleji kollégiumszenteléseket, annak standard köszöntését: Békesség e háznak! És minden lakójának!:) s az évvégi felszabadult, jégkrémmel kedveskedő gyereknapi programokat is jó mélyen őrizzétek meg szívetekben! S szándékosan hagytam felsorolásom végére a mindig meghitt, bensőséges, családias hangulatú ballagásokat, (amilyennek remélem, most a sajátotokat is érezni fogjátok)

Nem lennék azonban igazságos, ha nem tennék említést azon előadásokról, melyekkel kollégiumunk próbálta jóirányba formálni személyiségeteket! Csókay András, Pap Lajos, Szabó László, Freund Tamás doktor urak ország szerte elismert szaktekintélyek, rendkívül mély szakmai tudásukon túl vallásosságukról, gondviselésbe vetett mélységes hitükről tanúságot tettek Nektek. Vendégül láttuk Rados Pétert és Lengyel Annát, a nagysikerű Rádiós sorozat az Egy csepp emberség két főszerkesztőjét. Megértő, kedvességet, jóságot tükröző lényük sokunknak adhatta vissza egykor embertársainkba helyezett hitünk, bizodalmunk.

S hosszasan folytathatnám még a sort, hisz 4 illetve ennél is több itt töltött esztendő megannyi értéket sorakoztatott fel előttetek.

Ám, ha azt kérdeznék tőlem, hogy ti, személy szerint milyen nyomokat is hagytok majd magatok után, ha kiléptek kollégiumunk ajtaján, azt felelném, ahányan vagyunk, annyi féle választ adhatnánk erre a kérdésre, hisz mindannyiunkban hasonló és kicsit mégis más kép él Rólatok. Engedjétek meg, hogy ezúttal az én látószögemből fókuszáljak ballagóinkra!

- Anna és Brigi, igaz „harcostársaim”, először hozzátok szólok! Hogy is feledhetném, az örökös küzdelmeket studiumon tanulás és fennmaradás témakörébenJÁm, hamar eljött a Ti időtök, ennek azonban ára is lett, jóval kevesebbet találkoztunk, arról azonban  így is gondoskodtatok, ne maradjak aggodalom nélkül! A 205-ös szoba mennyezetének kidekorálása, a tett súlyával való szembesülés, majd következményektől való rettegés, és végül Józsi bácsi áldásos tevékenysége ma már csak megmosolyogni való csínytevés, ám akkor nagyon is ijesztő valóságnak hatott, mellyel egész biztosan hozzájárultatok pár idegsejtem elvesztéséhezJ Az évek elrepültek, és ez hál istennek rajtatok sem múlt el nyomtalanul. Elfogadóbbá, megértőbbé, toleránsabbá váltatok az én legnagyobb örömömre, s ez az érzés az utóbbi napokban csak további megerősítést nyert bennem. Úgy tűnik az utolsó gimnáziumi esztendő valóban éretté varázsolt benneteket! Anna és Brigi, mi mást is kívánhatnék, mint járjatok tovább ezen az elkezdett jó ösvényen, és soha ne feledjétek el sanctás gyökereiteket!

-        Veronika és Klaudia!  Kedvesség, jóság, figyelmesség, egyszerűség. Azt hiszem, ebben a 4 szóban benne foglaltatik mindaz, amilyenek Ti vagytok! Sosem tolakodóak, sosem nyersek, modortalanok, sosem meggondolatlanok. Akikre mindig számíthattam, no és akiktől mindig kérhettem, mert érezni lehetett, jószívvel teljesítették azt.  Bár csendes jellemetek gyakorta másnak adta át a szót, mégis úgy érzem a legfontosabb tudnivalóknak birtokába kerültem. S ennek fényében bátran állíthatom, minden adottsággal rendelkeztek ahhoz, hogy jó óvónők váljanak belőletek! Te színjátszós, néptáncos lány és jogosítvány boldog tulajdonosaként is számon tartott barátné, szívből kívánom példamutató magatartásotokkal még megannyi ember tiszteletét szeretetét és megbecsülését ki tudjátok majd vívni!

-          Anna és Bea! A 13/n-es csoportom intellektuális keménymagjaJ Anna reáltárgyakban, Bea inkább humán tárgyakban bizonyította rátermettségét. Mindketten jóindulatú, tisztelettudó,s nem utolsósorban élő hittel rendelkező lányok. Anna! Azt hiszem hosszú évek múltán is úgy vetít majd elmém, mint ki éjszakába nyúlóan ül a matek feladatok felett és lázasan keresi rájuk a megoldást. Kívánom, hogy borotvaéles logikádat az élet minden területén siker koronázza!Bea! Te voltál az a lány, kinek társaságában észrevétlenül múltak el percek és órák. Mindig mindenről volt véleményed, és igazi Nőhöz méltóan sosem fogytál ki a szavakbólJ Summa summárum, jó volt látni a világot Leitner Bea szemüvegén keresztülJ Kívánom világi hivatásodon túl a zenére, éneklésre is mindig jusson majd időd, had gyönyörködhessenek mások is csodaszép hangodban!

Kedves Végzősök!

Már csak pár nap és nincs többé este tízórakor villanyoltást kérő hang, és én sem fogom már soha többé hallani tőletek: Anita néni ugyan már, tessék megengedni, hogy…

Érsek Anna, Leitner Beáta, Ortutay Veronika, Klement Klaudia, Benke Brigitta, Hídvégi Anna, hiányozni fogtok!

S hogy minek is szól az én szolid megrendültségem? Annak, hogy pedagógus társaimmal egyetemben évről évre egyre inkább érezzük, milyen nagy ajándék ebben a zord világban értelmes nemes ifjak között lenni. S még akkor is így van ez, ha csínytevéseitek végett olykor-olykor nekikeseredtem, s azon töprengtem lehetséges volna, hogy minden igyekezetem hiábavaló? Ám rá kellett döbbennem: egy nevelőnek nem mindig adatik meg, hogy láthassa munkája gyümölcsét, igazolván a mondást: Más vet, és más arat.

Ne feledjétek soha, második otthonotokban hivatásukat teljesítő nevelőitek legfőbb céljuknak tekintették ráirányítani figyelmeteket a jézusi tanításra: „Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága!” Ezt a gondolatot soha ne tévesszétek szem elől! Úgy éljetek, hogy azzal mindig embertársaitok javát szolgáljátok!

Végzős angolkisasszonyok! Hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy keresztezte egymással útjaink, s személyetekben megannyi színes egyéniséget ismerhettem meg. Egyetlen nagy közös útravalót szánok hát Nektek búcsúzásképp, fontoljátok meg sorait!

„Legyen áldott gyógyír szavad 
Minden hozzád fordulónak, 
Legyen áldást hozó kezed 
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod, 
Légy vigasz a szenvedőknek. 
Légy te áldott találkozás 
Minden téged keresőnek.”

 

Sikeres érettségi vizsgákat kívánok valamennyiőtöknek, és aztán Isten bőséges áldását további életetekre!

Molnár Anita

csoportvezető

2012. május 3.

 

Élményeim a madárgyűrűzésről

 

Egy szép őszi délután lehetőségünk nyílt a természetben élő madarak közelébe férkőznünk. Egerből indultunk autóbusszal a Berva- völgyébe, ahol gyönyörű tájat pillantottunk meg. Útközben elhaladtunk egy kőbánya mellett, ahol figyelmeztettek, hogy robbanás várható. Majd megérkeztünk a Lesrétre, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. Peti bácsi figyelmeztetett minket, hogy a hálóhoz ne érjünk, mert vékony anyagból készültek, így könnyen elszakadnak. Elindultunk megnézni milyen madarakat sikerült zsákmányul ejteni. Az első hálónál kis csalódás ért minket, de reménykedtünk, a következőben találunk majd valamit. Nagy örömünkre ráleltünk egy aranyos vörösbegyre. A madárkát egy finom kiszsákba tettük, amit óvatosan a gyűrűző asztalhoz vittünk. Ott megismerkedtünk a gyűrűk különböző méreteivel és tapasztalatunk szerint a legtöbb madárra a legkisebb gyűrű való. Egy másik útvonalról érkezőknek négyet is sikerült fogni. A rabul ejtett madarakat alaposan megvizsgáltuk majd meggyűrűztük őket. Aztán öt önként jelentkező engedhette útjára a szárnyasokat. Sajnos nekem nem volt rá lehetőségem.

Nagyon jól éreztem magam, remélem máskor is eljuthatunk ilyen kirándulásra.

2010. október

 

Lovász Hajnalka

7. osztály

 

László Liza ( 7.o) Ward Mária életével kapcsolatban meghirdetett irodalmi pályázaton alábbi munkájával első helyezést ért el. Gratulálunk!

 

Ballagási búcsúbeszéd a végzős évfolyamtól:

„Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte!” (Seneca)

Tisztelt Igazgató Úr

Tisztelt Nővérek.

Tisztelt Kollégiumvezető, nevelőtanárok és minden kedves meghívott vendégünk.

 

Szeretett ballagó diáktársaim!

 

Egy kollégiumban is történnek csodák. Először csak álmodozol, aztán már valóra is válnak az álmaid. Csodálatos időszak volt, bárcsak szólt volna valaki, hogy mindez velünk történik. Voltak hibák volt szívfájdalom, volt tanulság is. Tanultunk pár dolgot miközben éltük a bolondos kis életünket. Hogy jutottunk el idáig?
A következő kedves kis történetben remélem, megtaláljátok a számotokra megfelelő választ.

Véleményem szerint az itt jelenlevő 22 lány mindegyike egy csodálatos gyémánt. A gyémánt a legjelentősebb drágakő, átlátszósága és fénye tökéletes, fénytörése és színszórása a legmagasabb fokú. Neve a görög ’adamos’ szóból származik, melynek jelentése legyőzhetetlen. Ezek a gyémántok általános jellemzői, de két ugyanolyan gyémánt nem létezik. Erre jött rá egy híres antwerpeni ékszerész, mikor munkásai hatalmas gyémánttömböt hoztak felszínre egy már rég kihűlt vulkáni kürtő maradványiból. A látvány hihetetlen volt. Az ékszerész elképzelte, hogyan lesz ebből az egészből sok aprócska drágakő, gyönyörködött a természet adta csodában, de mikor szerszámaival hozzá akart látni, hogy szétválassza őket nem tudta megtenni. Túlságosan szerette őket, valósággal ragaszkodott hozzájuk és úgy érezte még a kis köveknek is csiszolódniuk kell, ahhoz hogy egyenként is megállják a helyüket a világban. Teltek múltak az évek, a szegény ékszerész is megöregedett, miközben féltve óvta őket, őket, akiket tudta, hamarosan el kell választania. És elérkezett a nap. „Nem gyönyörködhetem bennük örökké, szét kell szórnom őket a világban, hadd okozzanak örömet és szépséget másoknak is.” - mondta az ősz ékszerész.

A tömbből pedig csodálatos gyémántokat csiszolt, amelyeket a világ minden táján elhelyezett. Voltak gyémántok, akik azonos helyre estek, voltak, akik messze elkerülték társaikat, de egyikük sem felejtette el az ékszerész odaadó szeretetét és hogy milyen biztonságot nyújtott nekik, hogy együtt formálódhattak igazi drágakővé hosszú éveken keresztül.

Igen, szeretett diáktársaim, a gyémánttömb a mi szerető és összetartó közösségünk jelképe. Sajnos, nemsokára már csak az emlékezetünkben él majd a 4,6 és 8 év emléke. Nehéz volt, nagyon nehéz, de itt vagyunk a búcsúzás kapujában. A világ várja a gyémántjait, lehet a mi tömbünk lesz, amely maradandót alkot majd a világban. Amelyről azt mondják majd: látszik, milyen kéz munkája ez. Na de ki is volt az ékszerész?

Az ékszerész szerintem maga a Jóisten volt. Az ő akaratát látom érvényesülni abban, hogy mi megismerhettük egymást. Az ékszerész segédei pedig e kollégium nevelői voltak. Külön szeretném megköszönni Molnár Anita nevelőtanárunk 4 évi áldozatos és lelkiismeretes munkáját, amely által lelkiekben és morális értékeinket tekintve is sokat gyarapodtunk. Köszönettel tartozunk az összes kollégiumi nevelőtanárnak, akik szemet hunytak az összes csínytevésünk felett, korrepetáltak minket, ápoltak a betegszobán és hogy igyekeztek mindig a mi kéréseinknek eleget tenni. És végezetül köszönetet mondunk az összes kollégiumi dolgozónak, akik munkájukkal biztosították a tisztaságot és a rendet, éjszaka pedig a nyugalmat.

A köszönetnyilvánítások után pedig annyi feladatom van még, hogy jókívánságaimat és tanácsaimat megosszam veletek. Nagyon megtisztelő, hogy én mondhattam el ezt a búcsúbeszédet, köszönöm nektek, hogy bizalmat szavaztatok nekem. Boldog vagyok, hogy megismerhettelek titeket, mindannyian fantasztikus, egyedi személyiségek vagytok. És ami a jövőt illeti: akármilyen akadály áll az utatokba, akárkit vagy akármit veszítetek el és mikor már végképp feladni készültök mindazt, amiért küzdeni érdemes az életben, jusson eszetekbe barátnőtök szavai: csodálatos gyémántok vagytok.

Zárásként ismeretlen szerző idézetét szeretném felolvasni, ezzel kifejezve mennyi örök barátság született az évek során.

„Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben”.

 

Géczi Anna

12.a

2009. április

Karakterversek ballagás 2008

 

Csoportjuk története két szálon indul

A klasszikus A és B akik közt harc dúl.

Külön-külön jók, de ha összekerülnek

Vert hadát látjuk nevelőnőiknek.

De megérte a küzdés a türelem a harc,

Nézzünk csak rájuk, most ragyog minden arc.

De hosszú út volt míg eljutottak ide

s hogy mi történt ezalatt, felidézzük íme

Emlékül adjuk mindazt a sok szépet

Mit rátok hagytak a boldog Sanctás évek.

Felföldi Rita

 

A sportriporter csemete

Ki sosem mászik kötélre

A tábori sáron csúszást ki nem ki nem állja

Ő, ki a könyvtárversenyeken párját nem találja

Nevelői szerint az osztály esze

Akinek mindig megvan a véleménye

Hogy ki is lehet ő többé nem vita tárgy

Igen ő Rita, Felföldiék nagyobbik lánya.

 

Boldizsár Emőke

 

Ha a tanár jobbat mond, ő balra megy

Sosem állhat előtte hegy

Az üvegtörés mestere,

A nevetés a fegyvere

A német nyelvet keni-vágja

De ha magyarul mondod ő azt se bánja

Boldizsár Emőke így búcsúzunk tőled

De szívünkben mindig marad egy darab belőled!

 

Bodnár Emőke

 

Nem csak egy Emőke van ám az osztályba

Tegyük hát Bodnár Emőkét is rímelő formába

Ő az ki lehúzott 8 évet a sanctába

Hallgatásból senki sem ér a nyomába

Tanárai és nevelői szentül vallják.

Ha kérdezik hangját akkor se hallják

Ha uncsi volt a studi,s nem volt mit tennie

Úgy érezte Edit nénit papírra kell vetnie.

 

Kovács Ági

 

Más ezzel a névvel híres úszó lenne,

De ő inkább az orvosi egyetemre menne.

Ezért faktjai biosz és kémia

Lehet hogy a doctor Haus a kedvenc műsora?

Ékes szólású, a Karinczy  versenyek egyik mestere

Megfontolt, így sosem kerül komikus helyzetbe

Az énekkart is megjárta azt se kell megbánni

Egyértelmű hogy az ő neve Kovács Ági.

Kálmán Antónia

 

Az alföldi legények szívtiprója,

S egyben gombavatós klippetek forgatója

Sanctás diákként kedvenc állata a nyuszi

Kedvenc mondatunk tőle: mindig nem hagynak szóhoz jutni.

Töri és magyar a két választott tantárgya

Innen akár egyenes út viszi a jogászi pályára

A zenesulit is megjárta, ő a művészlélek

Így állítunk szobrot Kálmán Antónia emlékének.

 

Spéder Csilla

Alt hangjával az énekkar oszlopos tagja,

Viszont morog, ha valaki aludni nem hagyja,

Mottója hogy alvás, alvás, alvás,

Így hát biztos nem lesz éjszakai sanctás portás

A rendrakás a rémálma

Szakállas barátja göndör haját imádja

Emlékünk egén egy csillag jele

Spéder Csilla az ő neve.

 

 

Bóta Anita

Az osztály hivatalos tánctanára

Akinek mindig jár a lába

Éppúgy, mint a szája

Viszont ezt megszokhattunk mára

Kötekedik mindenkivel

Éles nyelve vág

Belülről viszont erős,mint egy majomkenyérfa ága

A lány akiről beszélünk most már mindenki tudja

Bóta Anita a ballagók egyik tagja

 

 

Abasiute Anna

Érzitek a győzelem ízét?

Mindenki ismeri különös hajának hírét

Egy táncos lábú nagy gyerek

Aki mellett az idő csak úgy pereg

Írói pályafutását hamar kezdi

Reméljük egyszer regényét valaki megfilmesíti

A lány akinek, nevét kimondani nehéz

Abasiute Anna, de én meg tudom oldani

 

 

Koós Reni

A csárdás egyik királynője

A mulatóst szereti az összes felmenője

Jókedve feloldja mások búját

Közbe meg levágja a saját haját

Mindig az emeletes ágyon tanul

Ezért elvből nem marad alul

Koós Reni az ő neve

A ballagók között a helye

Gajzinger Móni

Az osztályotok legmagasabb tagja

S az énekkar egykori hangja

Akit kérdeztünk, mind azt mondta

A tisztelettudás mintaszobra

Mélyen vallásos, rá üdvösség vár

Mert minden közeli és távoli zarándoklatra eljár

Reméli, hogy a csillagászat lesz a jövője

Gajzinger Móni visszvárunk jövőre

 

 

Moldován Csilla

Szerintünk ő a legszebb lány az iskolában

Ő az kinek van célja a nagyvilágban

A zene sem áll messze tőle

A hegedű az ő hangszőre

Nehéz volt a kezdeti időszak

Bocsi, Csilla erre a sorra nem találtunk rímet

Vezetékneve Moldován, aki nem járt még a Golgotán

Hacsaknem az előrehozott angol érettségi dátumának hallatán.

 

Szabó Andrea

Vásárlás a mániája

Kedvence az apukája

A macikat gyerekként imádta

Kedvenc állata még ma sincs tisztázva

Mindemellett egy anyatigris

Ha jól tudjuk ért a gyerekekhez is

Ez Szabó Andrea és az ő vajszíve

Meg ne tévesszen a hajszíne.

 

Ötödikben reggel, amikor valaki kopogtatott

Nem anyu volt hanem az éjszakás, ezért zokogtatok.

Azóta eltelt 8 hosszú év

Bár mit most elmondok ez arra nem jó érv.

Mi változott őszintén?

Elmondom mit látok én:

Most is csak itt sírtok,

Mint zsírban a fasírtok,

Könny csillog a szemetekben

És mi jár vajon a fejetekben?

De ne törődjetek most azza,

Hogy mi lesz majd tavasszal

Mert jól csak a szívével lát az ember.

És ha ezt tudjátok

Az a legnagyobb fegyver.

Ennyi volt a móka mára

Mindenki mehet a szerenádra.

Köszönöm a figyelmet,

Ez itt most a Happy End!

 

 

Jankó Annamária

11. a

2008. május